Tapasztalatok és tanácsok a kiadóknál házalóknak

 Ha valaki arra adná a fejét, hogy kiadót keres a regényének, rengeteg tippet, trükköt, jótanácsot, rossztanácsot, bölcsességet és megindító tapasztalatot találhat az interneten mások könyvkiadási (és még gyakrabban elutasítási) élményeiről. Most, hogy viszonylagos közelségbe került A zapumai kóbor villamos című első regényem megjelenése, én is úgy döntöttem, megosztom a tapasztalataimat a nagyérdeművel, hátha mások is okulnak belőle.

1. Kiadó vagy magánkiadás?

Az első dolog, amivel egy szárnyait bontogató író szembesül, hogy az internet telis tele van magánkiadók és szerzői kiadások (fene tudja, hogy ezek közt mi a különbség, de állítólag van) reklámjaival, mondván, hogy a kőkemény könyvvilágban úgyis csak protekcióval juthatsz be egy igazi kiadóhoz, mi viszont híres íróvá teszünk téged ha van elég pénzed! Én anno úgy álltam neki a kiadó keresgélésnek, hogy vagy találok igazi kiadót, vagy nem jelenik meg. Ha elég jó a szöveg, akkor előbb-utóbb el fogják fogadni valahol, ha pedig nem, akkor nem fogja növelni a könyv eladási esélyeit az sem, ha megfelelő szerkesztés és tördelés nélkül, saját kontóra kidobom a piacra.

2. Mit küldjek el a kiadónak?

Néhány éve a Margón éppen akkor volt egy beszélgetés ebben a témában gyerekkönyv kiadók szerkesztőivel, mikor én az utolsó simításokat végeztem a kéziratomon. Ott nem volt teljes az egyetértés a szerkesztők között abban, hogy ki milyen csatolmányt szeret kapni az egyébként mindenképpen rövid és tömör e-mail mellé. Volt aki azt preferálta, ha kezdetnek mindössze néhány rövid részletet küld el a szerző, volt aki azt mondta, hogy egy max 1 oldalas szinopszis is elég elsőre, más szívesebben olvasta rögtön az egész szöveget. Konklúzióként azt állpították meg, hogy legjobb ha a szerző ezt mindhármat csatolja, így ők maguk dönthetik el, melyiket nyitják meg. Tehát: szinopszis, néhány rövid részlet és teljes kézirat. Én minden kiadóhoz így küldtem el a regényemet és majdnem mindenhonnan kaptam is választ a megkeresésre.

3. Mi történik a kézirattal, miután megérkezett a kiadóhoz?

Ez valószínűleg eltér a különböző helyeken. Egy nagyobbacska gyerekkönyv kiadó szerkesztője azt mondta nekem, hogy a fogadott kéziratok közül kb 80% az, amit megnyitnak és néhány perc alatt megállapítják, hogy nem szerkeszthető a szöveg és akkor a tartalomról még nem is beszéltünk. Fontos, hogy letisztult legyen a szöveg, ne hemzsegjen magyartalan mondatoktól, ne legyenek benne helyesírási hibák, elütések és ne akard magad tördelni vagy bejelölni az illusztrációk helyét. A4-es oldal és 12-es Times New Roman! Az én regényem a fennmaradó 20%-ba esett. A kiadóvezető elolvasta a szinopszist és a részletet, majd a teljes szöveget kiadta egy szerkesztőnek, aki ezután felkeresett engem és elmondta, milyen módosítások lesznek szükségesek ahhoz, hogy egyáltalán beszélhessünk a kiadásról. Erre végül mégsem került sor, mert a szerkesztő egyszer csak eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Sebaj, vannak más kiadók is és a szöveg is jobb lett.

A regény megírása óta eltelt 4 év alatt kb 5-6 kiadóval kerültem kapcsolatba (nem vittem túlzásba a küldözgetést). Előfordult, hogy a kiadó egyik szerkesztője keresett fel, és volt ahol maga a főszerkesztő. Két helyen is felmerült, hogy bekerüljön a 2019-es kiadó tervekbe, ám mindkét esetben közbelépett a kiadóvezető, aki számára nem tűnt túl vonzó alternatívának egy ismeretlen szerző gyerekkönyvének illusztrálása végett hatalmas költségekbe verni magát, ami aztán vagy megtérül vagy nem. Nem is értem, miért... Mindenesetre mindenhol nagyon korrekt módon tájékoztattak erről, sőt egy kedves és segítőkész szerkesztő még másfél évvel később is felkeresett azzal, hogy "Na mi újság azzal a jó kis könyvvel?" Úgyhogy az elutasításon nem szabad megsértődni, abból kell kiindulni, hogy értik a dolgukat, akik ezt csinálják nap mint nap, ők is emberek, akik a munkájukat végzik és nekik is az az érdekük, hogy ha van egy ígéretes kézirat, akkor arra lecsapjanak. Ha ez épp nem a tiéd lesz, akkor is minden visszajelzésből tanulhatsz valamit!

4. Hogyan induljak el a gyerekirodalomban?

Ha valamit nagyon megtanultam az utóbbi években az az, hogy a gyerekirodalom egy nagy csapda egy elsőkönyves szerzőnek. Miért? Mert a gyerekekkönyvekbe illusztráció kell, ami drasztikusan felnyomja a kiadás költségeit és ha végül nem lesz sikeres (amire egy ismeretlen szerző esetében minden esély megvan), akkor sokkal több pénzt bukik a kiadó. Miután több helyről is emiatt utasítottak vissza, arra a következtetésre jutottam, hogy kezdetben valószínűleg érdemes nagyobbacska gyerekeknek vagy kamaszoknak szóló regénnyel felkeresni a kiadókat, ami nekik sokkal kisebb kockázat, majd ha már egy kiadott könyvet fel tud mutatni a szerző, akkor könnyebben el tudja adni a kisebbeknek szóló, illusztrácciókat is igénylő könyvét is.

5. Ne szomorkodj, ha nem sikerül!

És ami talán a legfontosabb, hogy nem szabad elkámpicsorodni, ha nem jön össze a dolog! Csak írj sokat és még annál is többet olvass! Ha tényleg ez a te utad, akkor egyszer még eljön a te időd!

Ha szívesen nyomon követnéd a Zapumai kóbor villamos útját, akkor feltétlenül keresd fel a regény facebook oldalát!

https://www.facebook.com/A-zapumai-k%C3%B3bor-villamos-106868254483037