Írni olyan mint... Ti hogy fejeznétek be a mondatot?

Nekem írni olyan, mint tüsszenteni egy nagyot. Néha hónapok telenek el anélkül, hogy késztetést éreznék rá, máskor mintha elkapna egy vírus, napokig vagy heteking tudom megszállottan püfölni a billentyűket. Olyan is előfordul, hogy hirtelen, bármi előjel nélkül bekattan egy sztori, és addig csiklandozza az agyamat, amíg hapci... ki nem írom magamból azt a rövidke mesét vagy novellát. Majd ahogy jött, úgy el is múlik az inger, és ismét hetekig nem történik semmi. Persze a tüsszentést nem mindig tudja kiadni magából az ember, így van amikor hiába piszkál belülről egy ötlet vagy egy gondolat, az mégsem tud egy teljes történetté összeállni. Ilyenkor csak várok, és abban bízom, hogy előbb-utóbb hirtelen mégis kibukik belőlem, esetleg ha belenézek a napba vagy a lámpafénybe, az segít kipréselni magamból. De az is lehet, hogy szép lassan elhal bennem, és egyszer majd jön helyette másik.