Egy könyvtár tele van meglepetésekkel

Fél éve iratkoztam be a Szabó Ervin könyvtár egyik budai tagkönyvtárába. Azóta azért jópárszor megforultam ott, még azzal együtt is, hogy az első néhány hónapban csak átvevőpontként működött, vagyis az online rendszerben kellett előjegyezni a könyveket, ők pedig az ajtó előtt kiadták nekem, de bemenni nem lehetett. Akkoriban mindig rengeteg jó könyvet találtam az online katalógusban, és hatalmas könyvhegyekkel távoztam. Majd megnyitott az intézmény, és döbbenten tapasztaltam, milyen pici, a felhozatal pedig szegényes. Oké hogy viszonylag sok gyerekkönyv van, de azért na, mást is olvasna az ember, azon kívül meg csak romantikus regények, krimik, meg önsegítőkönyvek akadtak a kezembe, de szépirodalom szinte egyáltalán nem. Nem voltam boldog. Egészen tegnapig.

Tegnap, éppen azután, mikor elhatároztam, hogy ha lejár a tagságim, akkor én bizony nem fogom meghosszabbítani, a könyvtárban bóklászva megütötte a fülemet, egy beszélgetés

- Menjen fel az emeletre, ott megtalálja - mondta az egyik könyvtáros egy látogatónak.

Elkerekedett szemekkel néztem.

- Emelet? Milyen emelet?

- Hát menjen fel a lépcsőn, nézze csak, itt jobb oldalt, vagy pedig ott szemben a lifttel. Fönt van a szépirodalom és a szakirodalmak.