A múlt hét péntek életem egyik legemlékezetesebb napja volt. A gyöngyösi Vachott Sándor Városi Könyvtárba látogattam el, ahol 3 osztállyal találkozhattam, és beszélgethettem A zapumai kóbor villamosról. Régóta készültem erre a napra, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire különleges lesz.
Érkezés után a könyvtár egyik munkatársa, Babus Enikő, aki amúgy az egész napot megszervezte, megmutatta nekem Gyöngyös városközpontját, mesélt az épületekről és a város történelméről. Ezután megérkeztünk a könyvtárba, ahol egy kiállítás fogadott: a gyerekek rajzai, amiket A zapumai kóbor villamos ihletett. Láthattunk képeket Tomiról, Bogiról, Kelemenről, Makai Andorról, a villamosról, Zapumáról, Jázminról, Gusztiról, de még a híres Csodabogár filmplakátot is megrajzolta nekem egy ifjú olvasó.
A nap folyamán egy negyedik és két harmadik osztállyal találkoztam, és mivel mindenki ismerte a regényt, nagyon érdekes és tartalmas beszélgetéseket tudtunk folytatni. Enikő összeállított egy szuper szereplőkvízt, amiben bevallom még olyan részletek is fel-fel bukkantak, amire még én is alig emlékeztem. Például, hogy mire spórólta Kelemen a dugipénzét. De a gyerekek közül volt, aki még ezt is tudta.
A beszélgetések végén ők is föltehették a kérdéseiket, majd a dedikálás következett, amikor annyira kedves dolgokat mondtak, hogy nem egyszer zavarba jöttem. Az egyik kisfiú azt mondta nekem, hogy ez élete legszebb napja, egy Lilla nevű kislány pedig elmesélte, hogy ha felnő, ő is író szeretne majd lenni. Néhányan meséket is hoztak a korábban meghirdetett meseíró pályázatra, és olvashattam három slképzelt folytatást is.
Úgyhogy nagyon köszönöm ezt az életre szóló élményt a könyvtár dolgozóinak, különösen Enikőnek, a pedagógusoknak, akik elhozták ide a gyerekekeket és persze maguknak a gyerekeknek, akik az egész napot bearanyozták!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése