Zapumai történetek - A 3. fejezet folytatása

  Néhány hónapja kiírtunk egy meseíró pályázatot, melyben a résztvevő gyerekeknek egy Zapumában játszódó mesét kellett írniuk. Ahogy ígértem, nyár végéig közzétesszük a blogon a legjobbnak ítélt történeteket.

Ma Varga Bálint meséjét olvashatjátok el, aki harmadik helyezést ért el a pályázaton

A Zapumai kóbor villamos

(A 3. fejezet folytatása)

 

– Engem senki nem vesz komolyan ! – óbégatott Kelemen, amikor Lenke elment. – Még ez a Lenke sem. Ő is csak azért mondta, hogy elkapják a szerelvényt, mert azt akarta, hogy hagyjam békén. – így sopánkodott. Aztán valami zseniális ötlete támadt.

– Megvan! Én fogom elkapni a szerelvényt, és akkor hősnek fognak kikiáltani, nem bolondnak! Csak hogy állíthatnám meg azt a villamost? Ha nem nézem a monitort, nem tudom, hol a villamos, ha nem tudom, hogy hol a villamos, nem tudom elkapni – mondta Kelemen.

Ekkor megakadt a szeme a konnektoron.

– Óóó! Hogy erre eddig miért nem gondoltam! Magamra szerelem a gépet, és egy hosszú kábelt dugok a konnektorba és a gépbe, majd a kocsimmal a villamos után megyek. 

Amire ezt Kelemen kieszelte, addigra Tomi belátta, hogy bent ragadt.

– Guszti, nekünk befellegzett. A főnök nagyon dühös lesz, ha megtudja, hogy egy félig mosott villamoson vagyok!

Közben Kelemen kész lett a kreálmányával, és behuppant a kocsiba.

– Te Peugeot, csak most ne hagyj cserben! – mondta, és beletaposott a gázba.

A kötél nyomban elszakadt. Csak három méteres volt, és egy háromszáz lóerős Peugeot egy másodperc alatt négy métert tesz meg.

– Hmm… hosszabb kábelt kéne választanom – dünnyögött Kelemen.

Kiválasztotta a leges-leghosszabb kötelet (ami három kilométer volt), bedugta a konnektorba, s beletaposott a gázba. A kötél nem szakadt szét. Kelemen csak a második kilométernél érezte úgy, hogy fogytán a kötél. Ezért gyorsan elővett egy másik kábelt, és egy ötszáz méteres hosszabbítót, összeszerkesztette, és ment tovább. Egyszer csak meglátta a kóbor villamost.

– Hurrá! Ott megy a villamos! Látom! – kiabálta Kelemen a Peugeotból.

Megnyomta a gázpedált, és utolérte a villamost. A villamosra rádobott egy horgonyt, és behúzta a kéziféket. A villamos csikorogva megállt. Odabent a fékezésre felriadt Tomi.

– Guszti! Mi történt? Mit csináltál? – kérzdete riadtan.

– Vau! – vakkantott Guszti, és az orrával az egyik ablakra mutatott.

Tomi kikukkantott. Odakint Kelemen kiszállt az autóból, és felmászott a villamosra.

– Te takarító gyerek! Elloptál egy villamost! Mit csináltál? – visított Kelemen.

– Én nem csináltam semmit. Gondolkoztam, mitől indulhatott el a villamos, és végül rájöttem: mostanában gyakori a nagy szél. Ezt a villamost is a szél fújta ki a kocsiszínből.

– Szóval ez volt a baj? –- sóhajtott Kelemen – Ó, én sosem leszek híres!

– Miért ne lennél? – kérdezte Tomi – Valamiben biztos ügyes vagy.

– Óbégatásban? – hüppögött Kelemen.

– Nem! Valami másban! – biztatta Tomi – Mondjuk jó lennél rendőrnek.

 

ITT A VÉGE, FUSS EL VÉLE