Zapumai történetek - A fellökött néni

Néhány hónapja kiírtunk egy meseíró pályázatot, melyben a résztvevő gyerekeknek egy Zapumában játszódó mesét kellett írniuk, a legjobbnak ítélt történeteket pedig közzétesszük a blogon.

Ma Bíbor Olivér meséjét ismerhetitek meg, aki második helyezést ért el a pályázaton.

A fellökött néni

Tomi és Bogi lekecmeregtek a szerelvény tetejéről, és Gusztiért indultak.

– Tomi – kérdezte Boglárka, miközben bemásztak az ablakon –, a tetőről miért nem egyenesen az ablakba másztunk?

– Hát, azt én is szeretném tudni! Amúgy meg tök mindegy, mert már bent vagyunk szögezte le Tomi, azzal kinyitotta a villamos ajtaját, és Guszti csaholva kirohant. Egész idő alatt bent volt a villamosban, és most örült, hogy kimehet.

Bogi és Tomi is kiléptek az ajtón, de amikor Bogi bezárta a villamos ajtaját, Tominak egy rossz látványt kellett végignéznie. Guszti annyira örült, hogy kimehet, hogy véletlenül fellökött egy nénit, akinek a kezéből kiesett a kosara, meg a botja, és a kosárból kigurult vagy tizenhárom alma (igaz, egy beleesett egy szellőzőbe). De a néni csak annyit mondott, amikor Tomi és Boglárka felsegítették, és megkérdezték tőle, hogy van–e bármi baja:

– Ugyan, csak néhány karcolás. Semmi bajom – mondta kedvesen.

A két barát nagyon elcsodálkozott, hogy a néni ilyen kedvesen beszél velük, akkor is, ha éppen Tomi kutyusa lökte fel. Tomi és Bogi segítettek a néninek összeszedni az almákat (kivéve azt az egyet, ami begurult a szellőzőbe). A néni megköszönte a segíséget és továbbment.

– Miért csináltad ezt, Guszti? – kérdezte Tomi a kutyájától. Guszti kettőt vakkantott annak jeléül, hogy véletlen volt.

– Hát jó! – mondta Tomi, és a két barát megindult a villamos felé.

Öt lépés, és ott álltak a járgány előtt. Bogi kinyitotta az ajtót, és beléptek. De miután beléptek, Tomi kilépett.

Miért lépsz ki, Tomi? – kérdezte Boglárka csodálkozva. Tomi így válaszolt:

– Menjünk föl a tetőre, és nézzük a felhőket!

– De le kell szedni a kötést a lábadról! – világosította fel Tomit Bogi.

Tomi megfogta Gusztit, bevitte, és ő is elhelyezkedett a villamos egyik székén.

Bogi bement a vezetőfülkébe, és a villamost elindította. Tíz perc sem telt bele, és a villamos leparkolt a kórház előtt. Tomi nehezen, de végül Boglárka segíségével sikerült felmennie a hosszú lépcsősoron.

Amikor fölértek, Tomi kinyitta az ajtót, és beléptek. A portánál Tomi bejelentette, hogy jött leszedni a kötést, de észrevette, hogy a széken csak a portás néni kabátja lóg.

– Hová tűnt a portás néni, Marika, aki mindig itt szokott ülni a széken? – kérdezte Tomi csodálkozva.

– Tényleg! Hova lett? – kérdezte Bogi is.

– Szerintem valami baja esett – tűnt fel egy gyanú Tomi fejében.

Ekkor egy fülsüketítő sikítást hallottak. Majd még nagyobb sikítést és ordítást.

– Mi volt ez – szólalt meg Bogi rémülten.

Tomi is ijedtnek látszott, majd a bejárati ajtótól a negyedik teremből kiszaladt egy ember. Tomi és Bogi csak annyit látott, hogy a személynek a kezéből kiesett egy papír, meg hogy az illető rövid, szőke hajú volt. Aztán kiszaladt az ajtón, és elűnt egy mellékutcában. Boglárka és Tomi felvette a papírt, és berohantak abba a terembe, ahol kijött az ember.

Mikor körülnéztek, a lélegzetük is elállt. Marika a begyújtott kályhához kötözve ordított.

– Ne féljen, mindjárt kiszabadítjuk Marika nénit! – kiabálta túl az ordítást Boglárka, azzal odasietett és kikötözte szegény portás nénit. A gazfickó jó munkát végzett, így nem volt könnyű kikötözni. De végül sikerült, és Marika néni felállhatott.

– Ne féljen, megyünk, s majd az itt dolgozók bekötözik a sebét – nyugtatgatta Tomi Marikát.

– Én bejelentem, hogy jöttem leszedni a kötést, meg azt, hogy van itt lent egy sebesült. Várjatok meg itt! – azzal bekecmergett az egyik terembe.

Mikor belépett, megint elcsodálkozott, mert minden dolgozó ott volt, betömött szájjal a székhez kötözve. Odasietett az orvoshoz, és kiszedte a szappant a szájából. Aztán kikötözte.

Ha tetszett, kérd a folytatást!